Ma az interneten bóklászva futottam bele már nem először a hírbe, miszerint az Egyesült Államok egyik nemzeti kincse Harper Lee új könyvvel érkezik júliusban. Aki esetleg nem tudná, az írónő híres regénye a Ne bántsátok a feketerigót! (To Kill a Mockingbird) az amerikai irodalom egyik legnagyobb klasszikusa, amelyért Pulitzer-díjjal jutalmazták.
Idén tettem le az államvizsgát anglisztika szakon, és szégyen, nem szégyen, akármennyire is próbálkoztam, volt, hogy nem jött össze az "olvassatok el erre a hétre három minimum kétszáz oldalas bonyolult nyelvezetű, 90%-ban posztmodern regényt" projekt, amit a szakomon elvártak tőlem. Ha bármely tanárom olvassa ezt, sajnálom, tényleg nem direkt buktam el azokat a plot-teszteket, és köszönöm a sok mindent, amit tanulhattam. Az az igazság, hogy ha látok egy könyvet, aminek nem fog meg a témája, de akad egy tanár, aki érdekesen tud beszélni róla, akkor bizony gyakran, bár nem is az adott időre, hanem az óra után valamikor, de elolvastam a kötelezőket.
Sajnos Harper Lee könyve kimaradt ebből a sorból. Viszont most igenis visszakerült oda, és úgy döntöttem, hogy elindítom a kimaradt klasszikusok kihívásomat, amelyben havonta legalább egy klasszikus magyar, vagy világirodalmi alkotást el fogok olvasni. Világirodalomból mondjuk több ilyen van, mint magyarból, de hát ez már csak így van, a világ, akármennyire is rossz ezt beismerni nagyobb, mint Magyarország, több ember, több író, több klasszikus.
Úgyhogy, ezennel megkezdem a kihívásomat, és ha valaki csatlakozni szeretne a bloggertársaim közül, ne habozzon, szívesen olvasnám a ti véleményeteket is olyan klasszikusokról, amiket manapság a fiatalok nem feltétlenül vesznek kezükbe, mert "régi és unalmas". Hátha nem mind az, ugye? :)
Tehát, számomra az első állomás, Harper Lee és a Ne bántsátok a feketerigót!
Csatlakozom :) Van hozzá kihívás is a molyon, én annak keretében olvasok most klasszikusokat. Az Üvoltő szelekkel kezdtem, most Émile Zola Hölgyek öröme című regényét olvasom.
VálaszTörlés